|
|
Párhuzam az ősi magyar ház és a várasfenesi tájház között
|
| |
A háromosztatú ház fő helységei: első szoba (“első ház” ) a középső helyiség a konyha (pitvar) és a hátsó szoba (kamra).
Ha jobban megfigyeljük a beosztást szembetűnik az azonosság az ősi hagyományos magyar ház évezredeken át használt elrendezési elvével. Először is tájolás szempontjából az első szoba keletre néz, a bejárat pedig délre.
Mint tudjuk az ősmagyarok lefgontosabb, szent égtája a kelet volt. Kelet szavunk megtalálható a ki-kelet szavunkban, amely a természet megújulását, ébredését, feltámadását jelenti. Kelet-kezik igénk úgyszintén valami új létrejöttét, megteremtődését mutatja. Dél szavunkban megtaláljuk az “él” igét, a déli energia ennek megfelelően a leginkább éltető, feltöltő erő. Nyugat szavunk egyértelmű a megnyugvásra, pihenésre utalás.
Őseink az első szobában fogadták a vendégeket, és itt terítették meg ünnepekkor a családi asztalt. Itt született a gyermek, és itt ravatalozták fel a halottat. A legszebb bútorok, kézimunkák, a ház oltára, a jólét jelei, és a családi képek, mind ide kerültek. A ház keleti részén kel fel a Nap, amelynek tisztító és megújító ereje minden reggel átjárja a ház lefgontosabb részét, az első szobát. A ház közepén található a lakókonyha, ide nyílik a ház bejárata. Itt található a földből épült kemence, amelybe régen állandóan égett a tűz. Ez volt a család leggyakoribb tartózkodási helye, itt készült az étel, itt sütötték a kenyeret, télen a kemence mellett itt gyűlt össze a család.
A hátsószoba (kamra) volt a nők és a gyerekek alvó helye, a napi élelmiszert tartották itt, ami a főzéshez szükségeltetett.
Az eddigiekből szépen látszik, hogy az ősi rend, a megfelelő természeti és emberi erők összehangolása a magyar építészeti hagyományokban a legutóbbi időkig fennmaradt. Őseink nem használtak számítógépet, és lovon közlekedtek, de tudásuk, bölcsességük az élet lényeges dolgait tekintve, bizony magasabb szintű volt, mint gondolnánk...
|
|
|
